Weboldalunk használatával jóváhagyja a cookie-k használatát a Cookiek-kal kapcsolatos irányelv értelmében.

Termékek Menü

Ragadozó atkák: a láthatatlan segítők

Adriflowers
2019. 03. 04. 00:00:00
Ragadozó atkák: a láthatatlan segítők

MENTES VIRÁG, ADRIFLOWERS·2019. MÁRCIUS 4. HÉTFŐ·OLVASÁSI IDŐ: 4 PERC, Már biztosan tudjátok sokan, hogy pár évvel ezelőtt egy Aquaponiában kezdtem el a vőlegényemmel együtt a növénytermesztést. Mivel ez egy olyan környezet, ahol nincsen föld, és a növények a halaktól kapják a vizet, így kizárt mindenféle vegyszer használata, hiszen ezzel megölnénk a halakat. Ki kellett egy másik módszert találnom, hogy hogyan oldjam meg a kártevőirtást, vegyszermentesen. Az egyik ilyen módszer, a ragadozó atkák használata.

A kártevő atkáknak sok természetes ellensége ismert, ilyenek pl. a virágpoloskák, a katicabogarak, a zöld fátyolkák lárvái, a ragadozó atkák. Közülük a ragadozó atkák azok, amelyek kellő számban felszaporodva ugyanolyan hatékonyak, mint a rovar- és atkaölő szerek.

Mivel az Aquaponiában nem használható semmilyen kártevő elleni szer, ezért én őket használom.

A ragadozó atkák az ökológiai szőlő- és gyümölcsültetvények biológiai növényvédelemének nélkülözhetetlen részei, fontos segítői. Amennyiben betelepülésüket és felszaporodásukat a növényvédő szerek nem akadályozzák, a kártevő atkák egyedszámát hatékonyan visszaszorítják. Az ökológiai gazdálkodásba vont területeken kevés hasznos adat van, ami a ragadozó atkák faji összetételére, egyedszámának alakulására vonatkozik. A cikk célja: bemutatni, hogy ezeken a területeken milyen ragadozó atkák jelenhetnek meg, amelyek felhasználhatók a kártevő atkák elleni védekezésben. Ehhez a korábbiakban felmért hagyományos és integrált területeken szerzett tapasztalatok a legfontosabbak.

Az atkák gyümölcsösökben és szőlőn okozott kártételét a múlt század eleje óta ismerik. Ennek ellenére az 1950-60-as éveket megelőzően csak nagyon kevés kutató foglalkozott e kártevőcsoporttal és a ragadozóikkal, mivel csak elvétve okoztak gazdasági károkat. A széles hatásspektrumú rovarölő szerek (DDT, foszforsavészterek, piretroidok) bevezetésével a helyzet gyökeresen megváltozott. Ezek a készítmények sok, addig veszélyesnek tartott kártevő ellen (pl. almamoly, szilvamoly, kaliforniai pajzstetű) sikeresen megoldották a kémiai védekezést, de ezzel egy időben számos más, addig ismeretlen vagy csak kis mértékben kárt okozó ízeltlábú faj populációi (pl. takácsatkák) szaporodtak el káros mértékben. Mindezek ellenére folytatódott a termés biztosítása érdekében a széles hatásspektrumú (több kártevőcsoport ellen hatásos) inszekticidek rendszeres alkalmazása, ami az atkák még nagyobb mértékű elszaporodásához vezetett. A kártevő atkák káros mértékű felszaporodását elsősorban az okozta, hogy a „jól” kezelt ültetvényekben a kártevők ragadózóinak egyedszáma minimálisra csökkent vagy elpusztult, miközben pl. a fokozott mértékű tápanyagellátás miatt a növények kondíciója a kártevők számára kedvezően alakult. E mellett a túlzott kezelések következtében a kártevő atkák populációi viszonylag rövid idő alatt ellenállóvá váltak az alkalmazott rovarölő szerekkel szemben: ez a kártevők nagyobb tojásprodukciójában, hosszabb élettartamában, nagyfokú kártételében mutatkozott meg. A kártevők elleni hatékony védelem megoldására újból előtérbe került a biológiai védekezési módszerek alkalmazásának szükségessége.

A ragadozó atkák fokozottan érzékenyek a növényvédő szerek túlnyomó részével szemben, ezért gyors felszaporodásukra és hasznos tevékenységükre elsősorban olyan ültetvényekben számíthatunk, ahol a ragadozó atkák érdekében kímélő növényvédelmi eljárásokat alkalmaznak, és emellett gondoskodnak az alternatív (kiegészítő) táplálékkínálat biztosításáról is. Ilyenek a folyamatosan virágzó gyepfelületek, vagy az egyéb atkafajok (pl. Tydeus nemzetség), amelyek szintén másodlagos táplálékforrásul szolgálnak olyan időszakokban (pl. a tenyészidőszak elején), amikor a kártevő atkák egyedszáma még alacsony.

A ragadozó atkák a hagyományos növényvédelmi technológiák abbahagyását követően a 2-3-ik évben szaporodnak fel olyan mennyiségben, hogy a populációszabályozó tevékenységük is érvényre jut. Közülük a Zetzellia mali az a faj, amely leghamarabb jelenik meg és rövid időn belül a kártevőatka-népesség hatékony szabályozójává válik. Fontos tudnivaló, hogy súlyos kártétel esetén a kártevő atkák egyedszámának a kártételi küszöbszint alatti tartásához több ragadozó atkafaj együttes előfordulására van szükség.

A ragadozó atkák rendszertanilag hat különböző családba sorolhatók. A gyakorlati növényvédelem szempontjából a Phytoseiidae és a Stigmeidae család képviselői a legfontosabbak.

Videó:

https://tv2.hu/mokka/332217_aquaponia-avagy-mikor-a-halurule.html?fbclid=IwAR2nyyASTuL64a7RPcl82s6nV7jdPWcL8kktzFzW67BQMiS1CwC1P4zSgQs

Keresés